Rendhagyó bejegyzés ez a mai, de mégis közel áll a szívemhez - noha nem saját tapasztalatról vagy eredményről és még csak nem is célzott étkezési tanácsokról vagy edzési tippekről fog szólni.
Valaha együtt táncoltam egy lánnyal, akiről ma mesélni fogok Nektek.
Ő Rubina, aki egy nap megelégelte, hogy "több az átlagnál" és elhatározta, hogy átformálja magát kívül-belül. Igen, a külső változásokhoz nagyon fontos, hogy belül is azt érezd, kívül is menni fog. Ez nem pusztán a külsőségekről szól, nem arról, hogy mások mit gondolnak Rólad, de sokkal inkább arról, hogy Te hogy érzed magad a bőrödben és mit szeretnél elérni, milyen akadályokat kell arrébb gördítened a célod eléréséhez és mennyire vagy határozott és bátor ehhez.
A mai rohanó világban, mint tudjuk, nem egyszerű egészségesen és rendszeresen élni - és itt nem csak a megfontolt étrendről és az edzésekért kifizetett pénzről van szó. Rendszert felállítani, betartani, hozzászokni lesz kicsit nehéz, de ha egyszer elindultál azon az úton, ami a céljaid felé vezet, már szinte csak suhanni fogsz rajta, mintha görkorcsolyáznál. Persze ha görkorizol, akkor is lehetnek buktatók, kavicsok, egyenetlen szakaszok az utadon, de minél magabiztosabb a technikád, annál könnyebben győzöd le az akadályokat, amiket eléd dob az élet. Így megy ez a testformálás és a fogyókúra (bár ezt a szót nem szeretem, helyénvalóbb kifejezés a diéta) során is.
Szeretném ide beszúrni Rubi saját beszámolóját erről teljesítményéről, aki egy nagy mérföldkő után meg merte osztani barátaival ezt a példaértékű eredményt:
"Fogytam. 15 kilótól sikerült megszabaulnom, bár nem titok, hogy még egy tízest szeretnék "ledobni".
Február 20-án kezdtem el az edzésporgramomat, amikor a mérlegre ráállva 6 kilóval nehezebb voltam, mint az általam ismert legnehezebb súlyom. Télen beraktároztam, de elegem lett.
Suli után nem haza (enni) mentem, hanem futni a helyi tornaterembe. Nagyon hamar rájöttem, hogy nem ismerem az itteni eszközöket, nem tudom használni a gépeket, és segítségre van szükségem.És itt következne az Oscar-díjas köszönőlista. Anya, Apa, Ádi... Köszönöm, hogy folyton támogattok, nem csak anyagilag, hanem lelkileg. Köszönöm a családomnak, hogy átálltak az abszolút nem egyszerű étrendemre, külön főznek, gondoskodnak rólam. Elviselik a néhai dühkitöréseimet, segítenek mindenben.
Egy ember hiányzik a sorból: Nita. Nita, minden nap hálás vagyok, hogy a Te névjegyedet fogtam meg a terem kávézóasztalán. Nálad türelmesebb, isnpirálóbb, professzionálisabb edzőt földi halandó nem kívánhat. Nagyon hálás vagyok Neked, azért, mert nem csak a testemet, hanem a lelkemet is ápolod. Nagyon várom a további közös, szakadatlanul erős és kitartó munkánkat. Ez a kettőnk érdeme.Anya azt mondta nekem mikor elkezdtem, hogy "Kislányom, olyan büszke vagyok rád! Alig várom hogy találkozz azzal az emberrel, akit én ismerek, akiről tudom, hogy benned van!"... Minden nap azért küzdök, hogy önmagam legyek, és az legyek aki lenni szeretnék. Az évek során nem hatott meg a csúfolódás, a bántás, a különböző segítségnyújtások. Végre magamért teszem mindezt.
Az első képen a mostani eredmény, mellette a 2. edzésem utáni állapot látható:
Már nem adom fel, álmaim vannak, célok, remények, megtanultam járni ezt az utat, és elhagyni nem tervezem. Köszönöm mindenkinek, aki támogat, és elolvasta nem rövid posztom. Alig várom, hogy a -25 kilós Rubit is megismerjétek. Lassan, de biztosan érkezem!"
Ahogy ezeket a sorokat olvastam, rögtön azt éreztem, meg kell osztanom Veletek is, hogy lássátok, nincs lehetetlen, csak akarni kell! Fel is tettem Rubinak pár kérdést, hogy részletesebb betekintést nyerjek ebbe a folyamatba és így Nektek is részletesebb beszámolót írhassak Róla:
Amikor elhatároztad, hogy futni mész az edzőterembe, határozottan rögtön bérletet váltottál?
Nem. Napijegyekkel jártam be futni, egészen addig, amíg az edzőmmel el nem kezdtük a közös munkát, utána Ő segített nekem kiválasztani a megfelelő bérletet.
Milyen rendszerességgel jársz edzeni a cél érdekében? Hogyan állnak össze az edzés programjaid? (erősítés, kardió, stb.)
Minden héten 3 alkalommal megyek le edzeni a terembe. 1 órát szoktam kereken kardiózni, a futópadot a legmagasabb emelkedési szintre állítom, és az emelkedőn menetelek. Ez minden edzés előtt vagy után kötelező, mikor hogy van időm, kedvem megcsinálni. 3 fő izomcsoporttal foglalkozunk, hát, váll, illetve láb napot szoktunk tartani.
Mi jellemzi az új étrendedet leginkább?
A mértékletesség! A cukrot, tejtermékeket száműztem, szénhidrátot csak kiszámolt, a szervezetem igényeinek kimért szükséges mennyiségben fogyasztok (általában 0-100 gramm, napokra lebontva).
Mitől volt a legnehezebb megválni az új étrend során?
A sajttól! Néha úgy hiányzik... ráolvasztani a husira...mmm! :-)
Ha magadba tekintesz, milyen változást érzel? Van-e olyan, ami a napi rutinodban is változott az étkezés és az edzések mellett? (szabadidős program, esti rutin)
A munkámat, illetve a tanulásomat teljesen át kellett ütemeznem, de úgy érzem, hogy ezáltal az időzítésem és a kitartásom sokkal jobb lett, sokkal összeszedettebb az életem, hiszen mindenre csak adott időm van, ha valamivel nem végzek borul az egész napirend.
Te és a párod hogyan éltétek meg ezt az elhatározást? Mit szól a változáshoz?
Én úgy érzem, hogy Neki is nagyon nagy ez a változás, és mindig megjegyzi, hogy "olyan picike vagy!" Ez azért is vicces, mert a becenevem általa Pic, vagy Picka :-)
A sok hétvégi kajálás megszűnt, sokszor a nasikérdés okoz gondot, hogy a vajas popcorn/nachos helyett mit is egyek... de már meg is van! :-) Puffasztott rizs, vagy szárított zöldségchips van a menümben!
Mit kezdesz most a régi ruháiddal? Felajánlod őket egy családsegítő programban vagy rituálisan szabadulsz meg tőlük? :-)
Egyet megtartok emlékeztetőül, hogy tudjam mennyi súlytól szabadultam meg.
Ha eléred a végső célt, megtartod-e a mostani étrendedet és ugyanennyi mozgást vagy lazítasz rajta?
A mozgás mindenképpen megmarad, azonban a végső cél elérése után teljesen át kell majd számolni az étrendem tápértékeit, azt fogom követni.
Mit tanácsolnál azoknak, akik az elhatározás elején vannak még?
Ne adják föl! Az első pár hét igazán húzós, utána már nem is kívánja az ember a pulton hagyott ropit. Bennem valami bekattant, és a "katt" azóta is tart :-)
Őszintén remélem, hogy ezáltal mások is látják, hogy mindez nem lehetetlen, azonban nagyon is szükséges. Nem csak a testem, a lelkem is végre egészséges :-)
Szívből gratulálok és további hasonlóan szép eredményt kívánok Rubinak!
Nektek pedig kitartást és jó egészséget, mert mindent lehet, csak akarni kell! ;-)
